Milan I. Steiner

Szögezzük le szerintem rögtön az elején, mit is értünk parlamentáris diktatúrán. Csak a tisztán látás végett. Természetesen nem pontos jogi definíciót szeretnék adni, hanem a lényegére, az esszenciájára szeretnék rámutatni. Érthetővé, láthatóvá, tapinthatóvá kívánom tenni.

Tehát a parlamentáris diktatúra alapja valójában egy régóta használt know-how, miszerint a szürke vagy fekete jogterületen szerzett jogokat egy jogszerűen megalkotott alkotmány útján fehérítik ki!!!

A gazdasági vészhelyzetre való hivatkozás példának okáért pontosan ilyen, amire alapozva az alkotmánybíróság hatáskörét megkurtították, és világosan bemutatja, miképpen lehet Európa közepén a szürke jogterületen szerzett jogokat kifehéríteni egy egyszerű alkotmányozó többség útján, hiszen a gazdasági vészhelyzet definíciója, eredete nem lelhető fel sehol, csakúgy, mint általában a fekete gazdaságban keletkezett vagyonok nagy része sem, de a Magyar Alkotmánybíróság működését már egy jogszerűen megalkotott törvény fogja a végletekig ellehetetleníteni.

Tisztelt Orbán Viktor és politikai holdudvara, Önök több rendbeli súlyos tévedések áldozatai és kezdődő holdkórosságban is szenvednek, ami egyébiránt gyakori betegség amatőr diktátoroknál! Lesz még itt marakodás, hogy ki is legyen a fő holdkóros, de Önöket jól ellátták tehetségekkel. A holdkórosság legfontosabb ismérvei Önöknél egytől egyig fellelhetők egyébiránt. Csak néhányat említek a teljesség igénye nélkül.

1. A holdkóros másnap nem emlékszik arra, hogy előző nap mit tett vagy mondott. Ez az úgynevezett kettős vagy többes beszédként jelenik meg Önöknél.
2. Tevékenysége nem tudatos. Dilettantizmus, ködösítés és komoly aránytévesztésként jelenik meg az Önök bel-, illetve külpolitikájában.
3. A holdkóros általában nehezen ébred. Bizony, bizony ez lesz a legnehezebb Önöknek is, meg nekünk is. Az ébredés. És már hallom is az egyszerű közkatona fideszes kdnp-és képviselőket, hogy fogalmuk sem volt, hogy mit cselekszenek és egyébiránt is parancsra tettek mindet.

Önök, kedves Orbán Viktor és alkotmányozó serege, azt hiszik, hogy diadalmasan és ünnepélyes ceremóniáktól övezve vonulnak majd be a magyar történelem dicső lapjaira újdonsült alkotmányunk farvizén? (Enyém is természetesen, még ha primitívnek, sunyinak és ebül szerzettnek is tartom, nem beszélve a jogi dilettantizmusról, ami átitatja a szöveget és tulajdonképpen az egész magyar társadalmat. Sajnos.)

Önök valóban az hiszik, hogy pár év múlva az alábbiakat oktatják majd a középiskolákban?

Holt volt, hol nem volt, volt egyszer egy kissrác, aki Felcsútról feljutott a Hősök terére és többek között az ott elmondott karakán és tiszta történelmi beszéd is nagyban hozzájárult a szovjet csapatok kivonulásához Magyarországról. Ez a borostás, hosszú hajú, bátor fiú rá 22 évre új, történelmi léptékű alkotmányt adott hazájának Magyarországnak, a magyar nemzet minden tagjának határokon innen és túl. A korabeli cikkek tanúsága szerint Európa valósággal fellélegzett, azok után, hogy Orbán Viktornak sikerült a múltat végképp eltörölnie, sőt maradt gondja még a jövőre is, hiszen akár 12 évre is adományozott hivatalokat párttársainak. „Bölcs, előrelátó miniszterelnök ő, akit a nép akkor is szeretne, ha királyként uralkodna.” – mondta róla egyszer az Amerikai Egyesült Államok elnöke. A magyar alkotmány olyannyira példa értékűvé vált, először Európában, majd az egész világon, hogy rövidesen, szinte egy az egyben átveszik még az amerikaiak és a franciák is, sutba dobva sajátjukat.

Itt ér véget az Önök rózsaszín ködbe burkolózó álma és jöhet a rideg, szürke ködszitálás! BRRR!

Ugyanis, a legnagyobb európai és amerikai egyetemeken Parlamentáris Diktatúra néven kurzusokat fognak indítani 2018-2020 környékén – külön hangsúly fektetve a magyar parlamentáris diktatúra kialakulására.

Íme egy kis részlet:

Tisztelt Hallgatók! Kísérletet teszek arra, hogy bemutassam Önöknek, hogy mi módon, milyen rafinált eszközökkel sikerült Orbán Viktornak „jogszerűen” – itt szigorú tekintettel fog megállni az előadó, és gyorsan beszúrja még, hogy senki se gondolja, hogy a jogszabályok megléte tesz valamit jogszerűvé vagy esetleg jogszerűtlenné – a magyar parlamentáris demokráciát parlamentáris diktatúrává átalakítania.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért, hogy jobban megértsék a parlamentáris diktatúra lelkivilágát, egy példát, ha úgy tetszik egy példabeszédet szeretnék tartani Önöknek. Figyeljenek jól! Szeretik a focit? Nagyszerű, Orbán Viktor is szerette. Nos, 2011-ben történt, hogy egy bajnokok ligája labdarúgó mérkőzésen a játékvezető megállította a játékot, éppen amikor a tizenhatos környékénél a védekező csapatnál volt a labda, hogy a támadó csapat egyik játékosát ápolni lehessen. Ez egy fontos jogi lépés volt a független! játékvezető részéről, hiszen a hatályos labdarúgó szabályok értelmében, ameddig a labda játékban van, az orvos nem jöhet be a játéktérre. Az ápolás után a labda játékba hozatala játékvezetői labdával történik, ami hasonlít a jégkorongban ismert bedobásához, miszerint a két csapat egy-egy játékosa közé dobja be a labdát a játékvezető, vagyis a szituáció egyáltalán nem garantálja, hogy automatikusan visszakerül a labda a védekező csapathoz, annak ellenére, hogy a bírói sípszó előtt náluk, az ő birtokukba volt a labda. Ezen a mérkőzésen azonban a védekező csapat egyetlen játékosa sem ment oda a bedobáshoz, mert tudták, hogy a támadó csapat játékosa vissza fogja adni a labdát, még akkor is, ha erre semmilyen jogszabály nem kötelezi. Példánkat az teszi igazán érdekessé, hogy a kísértés igen nagy volt, mert csak a kapusra kellett volna rávezetni a labdát, tehát szinte biztos, hogy gólt szerezhetett volna a támadó csapat játékosa. A gólt a játékvezető megadta volna, ez nem is kérdéses! Ezzel a szabályosan szerzett góllal a csapat jogszerűen, akár nyerhetett is volna – vagyis nem lehetett volna megtámadni a végeredményt utólag – és bejutott volna az elődöntőbe.

Még mielőtt megijednének, elárulom, hogy semmi ilyesmi nem történt, a labdát természetesen sportszerűen visszaadták a védekező csapatnak, de mit gondolnak, vajon miért? A válasz nagyon egyszerű! Mert ezt diktálta a sporterkölcs –  útmutató jogszabályok híján is – továbbá ez a játékos pontosan tudta, hogy ha netán mégis megfeledkezne magáról és kihasználná az alkalmat, és gólt próbálna szerezni, soha többet nem alkalmazná egyetlen profi klub sem! Lehet, hogy amatőr sem! (Valószínűleg az edzőjét sem, teszem hozzá csöndben innen 2011-ből!) Bizony, bizony nem kétséges, ha Orbán játszott volna azon a bajnokok ligája mérkőzésen, kihasználta volna az alkalmat és bevágta volna a dugót!

Tisztelt Hallgatók! A parlamentáris diktatúra lényege az, hogy kialakulása kezdetén (még) igyekszik ügyelni arra, hogy jogszerűen változtassa meg az írott és íratlan játékszabályok legfontosabb elemeit, hogy aztán később ezekre az új jogszabályokra hivatkozva hozhasson meg további – már jobbára teljesen antidemokratikus – jogszabályokat, keretrendszereket, és végső esetben akár egy új alkotmányt is. Így történhetett, hogy Magyarország nem történelmi léptékű alkotmányt adott Európának 2011-ben, hanem csak egy új államformát talált fel, az úgynevezett parlamentáris diktatúrát.

Máshonnan megvilágítva a dolgot, a parlamentáris diktátor, példánkban Orbán Viktor, ha társasjátéknak fogjuk fel egy ország demokratikus intézményeinek összességét, semmi mást sem csinált, csak egyszerűen a játékszabályokat fogalmazta és értelmezte úgy át, hogy a jövőben kizárólag ő nyerhessen, s minek után, valószínűsíthetően, unalmas lett volna egyedül társasoznia, hát azt is belevette az új játékszabályba, hogy kik is játszhatnak vele egyáltalán!

A legszebb természetesen az, hogy Orbánnak volt joga új alkotmányt írnia, mert 2/3-os parlamenti többséggel rendelkezett a Magyar Parlamentben. Azóta természetesen rájöttek Magyarországon és más demokratikus országban is, hogy ilyen horderejű kérdéseket a jövőben a teljes nagykorú lakosság 2/3-os támogatásához kell kötni, vagyis népszavazáson kell megerősíteni olyan formán, hogy a részvételi aránytól függetlenül meglegyen a 2/3-os alkotmányozó felhatalmazás.

Azt is fontos itt hozzátennem, hogy ha egy ország állampolgárainak többsége kihasználná a váratlanul jött lehetőséget és megpróbálna gólt rúgni, visszatérve az előző példa gondolatmenetéhez, akkor az az ország így vagy úgy el fog jutni a hőn áhított diktatúrájához.  

Most nézzük meg a parlamentáris diktatúra legfontosabb ismérveit a magyar példán keresztül:

• Visszamenőleges hatályú adók és különadók kivetése, melyről megállapítja az akkor még működő Alkotmánybíróság, hogy azok alkotmányellenesek, ám ugyanazon nap délutánján a parlamenti többség elveszi az alkotmánybíróság ez irányú jogkörét és újra megszavazza a törvényt, amely így délutánra, papíron, alkotmányossá is válik.
• A Magyar Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése, majd ellehetetlenítése. A magyar jogrendben az alkotmányosság egyik legfontosabb őre volt, fontos szerep hárult rá a mindenkori kormányokkal szembeni fékek és ellensúlyok működtetésében, ellenőrzésében.
• Elfogult Média Hatóság létrehozása, amely alkalmas volt az öncenzúra eszmeiségének az elterjedésére, így befolyásolva a független médiumok működését, elérve ezáltal azt, hogy a kormánnyal szembeni kritikák élét „visszamenőleg” csorbíthassák. A következő órán egyébiránt az öncenzúrával fogunk foglalkozni és megnézzük azt is, hogy mi módon képes visszamenőleges hatást kifejteni, vagyis megpróbálom bebizonyítani, hogy az öncenzúra képes az időutazásra.

Menjünk tovább.

• Az ellenzéki média akadályoztatása. (Rádió frekvenciák visszatartásával például.)
• Köztisztviselők ok nélküli elbocsátása, melyről kimondja az alkotmánybíróság az alkotmánysértést, de jogorvoslatot már nem mellékel, mert az alkotmányellenesség hatályba lépésének időpontját jókora lauffal adja meg.  Ez olyan, hogy jobban értsék, mintha elmennének januárban a körzeti orvoshoz, aki megállapítaná, hogy bár Önöknek tüdőgyulladásuk van, mégsem tehet semmit, mert most éppen borzasztóan elfoglalt, de áprilisban nyugodtan jöjjenek vissza, mert akkor sokkal kevesebb a beteg.
• A bírói kart lefejezték, a legfelsőbb bíróságot megszüntették oly módon, hogy egyszerűen más néven hozták létre. Szorosan ide kapcsolódik, erről is sokat fogunk még tanulni, hogy a pozíciók ajándékozása – jelen esetben az új legfelső bíró és a bírói kar vezetése – egyfajta középkori hűbéri rendszer kialakulásához vezetett, ezáltal a parlamentáris diktátort a hivatalnokok serege – a középkorban természetesen földet, várakat adományozott a király – minden támadástól, külön felszólítás nélkül is megvédte.
• Államosítás. 2011-ben közel 3000 milliárd összegű magán-nyugdíjpénztári vagyont államosítottak. A Magyar Alkotmánybíróság a közben elfogadott új alkotmányra hivatkozva már érdemben nem is vizsgálta meg, hogy a magyar nyugdíjrendszer harmadik pillérének ilyen módon történő megszüntetése a hatályos alkotmánnyal összeegyeztethető volt-e. Egy idő után egyébiránt már semmit nem vizsgált meg komolyan, mert pontosan tudta, hogy délutánra a parlamenti többség könnyedén megváltoztathatja aktuális hatáskörét, ha nagyon ugrál!
• Kettősbeszédre épülő retorikát alkalmaztak, amely a mindenkori hallgatósághoz igazította a tények szakszerű elferdítésének mértékét és irányát. Mostanság egyébiránt a politológusok és pszichológusok előszeretettel használják a skizofrén-hazugság kifejezést a kettős beszéd helyett, utalva arra, hogy egy idő után már maguk a skizofrén hazugságba gabalyodott politikusok sem tudják, hogy mit miért mondanak, hiszen valóságérzékük általában súlyosan sérült. Klinikai pszichiáterek a közelmúltban megállapították, hogy bármilyen hatalom nyakló nélkül gyakorlása, rövid időn belül – 1-4 év – a hallucinogén kábítószerek tünetegyüttesét produkálhatja.

Mint látják tisztelt hallgatók a parlamentáris diktátor egy kábítószer-fogyasztóhoz hasonlít legjobban, aki kezelés hiányában függővé válik és gyógyulása kizárólag a gyors, külső beavatkozáson múlik. Beavatkozáson természetesen a demokratikus hatalommegosztást, a fékek és ellensúlyok rendszerének a biztosítását, a független sajtó meglétét, a független bíróságot és a szabad és titkos választásokat kell érteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon 2011-ben egyedül a félig-meddig szabad választási rendszer maradt meg. Azért fogalmaztam úgy hogy félig-meddig, mert Orbán parlamentáris diktátor vezetésével úgy módosították a választókörzetek nagyságát, hogy az a legideálisabb legyen a Fidesz-KDNP pártszövetségnek. Titokban megvizsgálták az összes egyéni választókerület eredményét 22 évre visszamenőleg. Az eredmények alapján újra rajzolták őket olyan formán, hogy az erős fideszes kerületekből kicsit lenyestek, és azokat a szomszédos gyengébbekhez csapták hozzá.

Ennek, illetve az előrehozott választásoknak – a jogsértő alkotmány ezt is lehetővé tette – köszönhetően a soron következő választásokat még megnyerték 2012-ben kis különbséggel, de 2016-ban már súlyos vereséget szenvedtek – még úgyis, hogy a választások két fordulója közötti időre blokkolták az Internetet – és a Magyar Demokratikus Unió Néppárt (MDU-NP) a Magyar Demokratikus Konzervatív Párttal (MDKP) alakíthatott koalíciós kormányt.

Orbánt azóta, többszöri idegösszeomlással, egy Bécs melletti idegszanatóriumban kezelik, több fideszes börtönbüntetését tölti. Azóta egyikük a 2016-os választások után öngyilkos lett. A Fidesz a vesztes választások után szétesett, marginalizálódott, a KDNP pedig megszűnt.

Most hagyjuk egy pillanatra ott az előadást és térjünk vissza a jelenbe. Talán a legnagyobb kérdés most az minden demokratikusan gondolkodó ember számára, hogy mikor lesz ennek az egész ámokfutásnak vége, vagyis mikor hallgathatjuk meg végre a fenti előadást?

Nehéz előre megjósolni. Kataklizmák, háborúk, ellenforradalmak, hál’ Istennek már nem törnek ki az Európai Unióban, amelyek jellegükből adódóan felgyorsíthatnák egy parlamentáris diktatúra agóniáját, vagy legyünk optimisták, gyógyulását. A nagy kérdés tehát másképpen az, hogy a parlamentáris diktátort elzavarja-e majd a nép az aktuális választások alkalmával? A válaszom igen! Egyértelmű igen! Biztosan igen csak az nem biztos, hogy a parlamentáris diktátor egy „bad trip”, hallucinációk, kényszerképzetek, rémlátomások és tér-időzavarok után felfogja-e, hogy elveszítette a választásokat?

Köszönöm figyelmüket!

Milan I. Steiner