Milan I. Steiner

------ Az állandóan visszatapsolt és mindenkire kötelezően kirótt két legfontosabb főszerep az életünkben a giccsesen szép születés, és a fájdalmas, de tudatmentes halál. E két szerep között tengetjük rövid semmitmondó életünket. Inkább a reál beállítottságúaknak magyarázom; ezek a mi kis matematikai függvény értékeink. Függőleges tengely: születés. Vízszintes tengely: halál. Minden humán függvény határértéke – ha a végtelenben vizsgáljuk - a halálhoz tart, de soha nem éri el, mert a halál pillanatában felszabaduló boldogsághormonok megakadályozzák, hogy művészien megmunkált életünket ilyen csúnyán zárjuk le. Nem halunk meg hál Istennek! ( Ezt jól kifundálta a teremtő) Tűszúrásnyi pontban összefutó zavaró fájdalom a szívben, és belecsusszanunk a nem lét fájdalmatlanságába.
E két főszerep közül az egyik kimagasodik és minden szerepet meghatároz. Rajta áll vagy bukik az előadás sikere. A Halál. Nehéz szerep, mert soha semelyik előadásban nem lép fel, bár a próbákon csodálatosat alakít!
Ő határozza meg életünk minden mozdulatát, minden leheletét, minden alkotás eredőjét. Ő az a főszereplő, aki utoljára lépne a színpadra. Tartalmas, boldog életet, és fájdalommentes, észrevétlen halált keresünk. Sőt akkor vagyunk igazán boldogok, ha a nagy jelenetünk után még vissza is tapsolnak minket a színpadra: Fonnyad virágok, izzadsággal piszkított csokrait helyezik el a galambszaros, primitív szobrod talapzatán, melyeket aztán a hajléktalon ellopnak, hogy az értük kapott fillérekből egy kis alkoholos kedvességet vásároljanak maguknak. Nevetséges! A galambokkal együtt élvezettel szarom le az ilyen szobrokat! Remélem te is, aki most itt kicsit rám csimpaszkodtál!
Főpróbák sorozata. Szeretünk haldokolni! - Aztán jól haljál meg nekem!
Élményekkel töltjük fel kimerülőben lévő agysejtjeinket, hogy ezek a sejtek aztán egyéb – életi, nem állati, feladatokat is el tudjanak látni. Vagy más szavakkal: Lemegyünk a konditerembe gyúrni, hogy utána izmaink egyéb fizikai munkát is bírjanak. Habzsolva töltjük tele életünk Mikulás zsákját mindenféle jóval. De óvatosan kedves barátom! Ím kezedbe helyezem a harmonikus élet receptjét: Életed zsákját tele töltsd, de emlékezz! ezt a zsákot életed végéig neked kell majd cipelned! Nietzsche fellőtte az első űrhajós szamarat a világűrbe, amikor azt írta: „Lehet tragikus egy szamár? – Hogy valaki elpusztul egy teher alatt, amelyet sem hordozni, sem ledobni nem tud? A filozófus esete.” Ő filozófusról beszél, aki egy előre elkészített zsákkal és egy tragikus szamárral nem tud mit kezdeni. Én rólad és a zsák méretéről beszélek. A szamarat meg csak simogassuk meg; lehet, hogy még szükség lesz rá.
Akkora zsákot vegyél tehát a hátadra, amelyet életed folyamán fel akarsz tölteni, és amelyet úgy gondolsz, hogy halálod végéig szívesen cipelsz. Ezt a zsákod fogod aztán átadni gyermekeidnek, akik szétszórják, és csak a számukra fontosakat tartják meg maguknak – az örökölt gének mellé.
Mert örökkön-örökké barátaim, milyen hányás cucc lenne az, hogy te folyamatosan élvezel, játszol, élményeket gyűjtesz, de mindezek árát mástól szednéd be: Szemét dolog lenne, nem de bár, ha a magömlés csúcsa utáni kimerült lihegést a szomszéd öreg bácsival lihegtetnéd le; az élmények beteljesülése utáni hiányérzetet mások kölcsön vett élményeivel tömködnéd be.
Akhem, kh! A kurva életbe egy rohadt szivart nem tudok úgy elpöfékelni, hogy ne köhögjem szét a tüdőmet, mióta ez a nyikhaj a szomszédba költözött és szétkeféli az agyát.
Ez látjátok nem szép dolog! Erről beszéltem!
És amikor ledobtad toldozott-foltozott zsákodat– mert le kellett dobnod, vagy leejtetted, vagy ne adj Isten kilyukadt - érdekes kíváncsisággal mutatkozol be az éppen aktuális Halálnak.
Üdvözlöm! Én vagyok.
Örvendek! Halál.
Ez a kereszt neve vagy a vezeték?
Egy és ugyanaz. Halál Halál.
Ott állsz vele szemben, és csak annyi időt enged, hogy a turkáló rokonok kimazsolázzák a nekik fontos darabokat.
A halál és élet hossza senkit nem hagy nyugodni és majd meglátod kedves kis olvasgató, lapozgató barátom, hogy ez nálam is visszatérő téma.------------------------------