A történet legszűkebb értelemben vett témája: A természetes evolúciót az emberi agyakba beültetett számítógépes programok alapján irányított, mesterséges evolúció váltja fel.
Téma: A történet alapötlete, hogy egy nem is olyan távoli fantasztikus világban, az anyagi és természeti korlátok és katasztrófák hatására, mesterséges evolúció (számítógépes programok segítségével) váltaná fel, az évezredek folyamán jól bevált, természetes biológiai evolúciót, amelynek a legmagasabb szintje, paradox módon nem a fejlődést, a tökéletességet szolgálná, hanem a folyamatos agyi lebutítást. (Hogy és miért? Erről szólna a film.) A mesterséges evolúció a visszafejlődést irányítaná. Az anti-evolúciót.
A természet túl nagy és a folyamatok túl lassan játszódnak le benne, ám az egyre felgyorsultabb emberi világban az emberek által kreált természeti és társadalmi problémákra egyre gyorsabban kell megadni a választ. Az emberiség eljutott egy olyan szintre, ahonnan nincs további fejlődés, de mivel ez ellenkezik a hagyományos értelemben vett evolúcióval, ezért mesterségesen kell beavatkozni a folyamatokba, és ez csak az agyon keresztül történhet.
Sőt, kiderül, hogy az emberiség eljutott egy olyan fejlettségi szintre, hogy csak a természeten kívül, az agyba programozott evolúciós sémákkal mentheti meg magát.
Antievolúció analógiája: Túl gyorsan futó gepárd, mely azért nem tudja el kapni a prédaállatot, mert mindig túl fut rajta!!
Legtömörebben: a történet a természetes evolúció és a mesterséges evolúció harcát mutatja be, vagyis az Evolúciók háborúját.
Az első filmkockák, bevezetés:
Reklámokon, hirdetéseken, szappanoperákon keresztül indul; a történet itt személytelen lenne. Mintegy áldokumentum film. A nézőt furcsa érzés fogja el: akár igaz is lehet!
Megismerjük, hogy az emberiség hihetetlen magas intelligencia szintje ellenére, hogyan jutatta a földi klímát, természetet, emberi és állati életteret válságos helyzetbe. Bemutatjuk, hogy milyen későn vette észre az emberiség, hogy teljesen kiszakította magát ökológiai környezetéből, ami maga után vonta azt a tényt, hogy saját evolúciós kötelezettségeket is magára kell vállalnia!
Reklámokat látnánk, amelyek további fogyasztásra ösztönöznek. Eltűnőben lévő természetet és eltűnőben lévő emberi kapcsolatokat mutatna be itt a film.
Egy rövid szappanopera betekintést nyújtana egy űrhajós életébe, aki akkor boldog, ha 38-szorra is leszállhat a holdra. Megismerjük az űrhajósok életét, akik egyre inkább boldogabbak a világűrben, mint saját földjükön. Az emberiség folyamatosan szakad el természetes életétől, de mindenki természetesen nem repülhet.
Az űrhajók egyre messzebb jutnak a világűrben és az emberiség lelki öröm szükségletét egyre inkább az űrhajók által megtett kilométerek száma határozza meg.
Új vallás, vallások alakulnak ki, amik egységbe tömöríti az emberiséget, de a fogyasztást, a természetkárosítást hihetetlen mértékre emeli.
Megvalósul a világbéke, de az emberek egyre inkább eltávolodnak egymástól. A gépesítés hatására az emberek nem kommunikálnak, csak az űrhajózás és a fogyasztás örömeinek élnek.
A bevezetés második része:
Az emberi szellem (az agy) a felfedezések terén további szárnyalásra kész, de a föld nem tudja ehhez az anyagi feltételeket biztosítani. Elfogyasztottuk.
Egyre inkább az univerzum urainak érezzük magunkat, amikor is bekövetkezik az első katasztrófa: Egy városnyi terület pusztulását figyeljük meg, amelyet részleges oxigénhiány okozott, és amely hirtelen rádöbbenti az emberiséget milyen katasztrófa előtt áll.
(Az ember csak közvetlen életveszélyben érti meg, hogy „teendője” van. Oxigén nélkül 3-4 percig bírja, ennyi időre még tud előre gondolkodni. Ha ötven évvel ezelőtt elmagyarázták volna neki, hogy mi fog történni akkor is megvárta volna azt a pillanatot, amikor elkezd fuldokolni.)
Ez a katasztrófa elindítja a tudósok egy kicsiny csoportját, hogy a fejlődés problémáira megoldásokat találjanak. Itt lép be a filmbe az egyik főhős a Tudós. Jonathan Kerpen.
Pénzt nehezen kapnak a kutatásokra, mert minden anyagi erőforrás az űrhajózásra megy el. A Jonathan Kerpen lassan rájön, hogy a fejlődést, a fogyasztást, és a természetkárosodást már nem lehet megállítani és az emberiség az evolúció csúcsára érkezett, ahonnan nincs feljebb; innen már csak zuhanni lehet, vagy nagyon körülményesen lemászni. Egyre inkább elhanyagolja a kutatásokat, és régi tudományos fantasztikus könyvekbe temeti magát.
Ezidőtájt a szükséges energiát a napból nyerik, de ekkorra a tudomány arra is rájön, hogy a napenergia hasznosításának is megvannak a maga „evolúciós” korlátja: Hiába áll korlátlanul rendelkezésre a megújuló napenergia, ha a hasznosítására szolgáló eszközök, anyagok, fém, műanyag csak korlátozott mennyiségben állnak az emberiség rendelkezésére és nem megújíthatók. (Párhuzamot von itt a történet: olyan a napenergiát feldolgozó eszközöknek a nap, mint a föld az emberi kreativitásnak!!!) Napenergia egyenlő emberi kreativitás!
Központi rész:
Közben mozgalmak alakulnak a fogyasztás és az űrhajózás leállítása érdekében. Már nem a természetvédelem a cél, hanem a szűken vett önvédelem!!
Az űrhajózást és a fogyasztást támogató emberek, valamint az egész leállítását követelő csoportok összecsapását követjük figyelemmel. Groteszk képeket látunk, mert az oxigénhiány következtében ezek a verekedések, tüntetések hihetetlenül lelassulnak.
Az emberek félelmükben oxigénpalackokat spejzolnak.
Lassan-lassan a szuper fejlett világ helyett egy olyan világ tárul elénk, ahol lassan a számítógép használata is szentségtörésnek számít, mert energiát von el a mindennapi létezéstől.
Újra reklámokat, hirdetéseket, felhívásokat látunk, ám most már a film elején bemutatott reklámokhoz képest, ellentétes tartalommal.
Csak hetente egyszer sportolj, mert saját gyerekedtől veszed el az oxigént!
További hírek: Az emberi létre alkalmas terület ebben a hónapban 1200 km2-rel csökkent.
Minden autóval megtett
Az utcák kiürülnek. Az emberek otthon maradnak, és konzerveket esznek. Szinte egész nap a híreket lesik, hogy megtudják, hol lesz részleges oxigén hiány.
A szuper fejlett emberiség, amely technikai csodákat alkotott és naponta több száz űrhajót küldött a világűrbe, most groteszk módon arra vár, hogy megfulladjon.
Most már!, mindenki számára világossá vált, hogy közvetve az evolúció felelős a túlzott energiafogyasztásért és az emberiséget ért katasztrófákért.
Arra is kezdenek rájönni, hogy a szellem, az emberi kreativitás tovább tudna még szárnyalni, de a föld energiakészletei ezt nem teszik lehetővé. (A nap onthatja a meleget az energiát, ha nincs eszköz, amely azt áttudná alakítani árammá például, illetve itt döbbenek rá egy páran, hogy a világűrben a napsugarak nem tudnak mit felmelegíteni, ezért tombol ott embertelen hideg. Emlékezzünk az analógiára: Az emberi kreativitáshoz elfogyott az anyag, sőt az oxigén is.
Az egész emberiség egy emberként tér vissza az ősi vallásokhoz. Szánalmas és groteszk jelenteknek leszünk szemtanúi, amikor egy egész város halk közös imáját halljuk, sok emberen gázmaszkkal és oxigénpalackkal.
Az emberek egyre többet alszanak altatókkal, hogy kevesebb oxigént fogyasszanak.
Központi rész:
A tudósok vezetője kezébe kerül egy régi tudományos fantasztikus könyv, amely arról szól, hogy az emberi agy kapacitásának csak egy töredékét használja fel, ezért mindenképpen szeretnék kideríteni, hogy milyen célból fejlődött ki ilyen nagy, kihasználatlan terület az ember egyik legfontosabb szervében. Milyen rejtett funkciói vannak és ezek a funkciók milyen helyzetben aktivizálódnak?
A tudósok elkezdik a kutatásokat a könyv alapján, mintha az a biblia lenne. Véglegesen letesznek arról, hogy új energiaforrás után kutassanak, vagy meggyőzzenek.
Felfedezik, hogy az agynak vannak területei, amelyek nincsenek aktiválva. Kiderítik, hogy amennyiben arra lenne szükség, hogy az agy elinduljon a visszafejlődés utján (az ősember irányába) van hely és lehetőség egy mesterséges számítógépes program beültetésére és a kihasználatlan kapacitások kihasználására.
A természetes evolúció annyira tökéletesen sikerült, hogy még azt is kifejlesztette (kifejlődött) az agyban, ami ahhoz kell, hogy adott esetben saját magát lebutítsa. Félre volt téve a hely az agyban arra az esetre, ha a száguldó fejlődést meg kellene állítani vagy egy ellentétes irányú „fejlődésbe” kellene terelni!!!
A további kutatások bebizonyítják, hogy azért ilyen nagy a kihasználatlan terület, mert a megállításhoz vagy visszarendeződéshez sokkal nagyobb agyi kapacitásra van szükség, mint a fejlődéshez!
Arra is rájönnek, hogy egyedül az agynál nem érvényesülnek olyan evolúciós törvényszerűségek, miszerint ha valamit nem használ egy élőlény, akkor az visszafejlődik és funkcióját veszti. Az agy tulajdonképpen hibernálja saját kihasználatlan agyi területeit, melyek így nem fejlődnek vissza és rejtett potenciáljuk megmarad.
Központi rész:
Miután ezt felismerték, rövidesen megalkotják az első mesterséges evolúciós gépet és az első kísérleti programokat, amely programok korlátok közé szorítják az emberi gondolkodást és kreativitást, illetve mesterségesen szabályozzák az emberi élet hosszát annak érdekében, hogy a fejlődés, az energiafelhasználás megálljon és végeredményként az emberi faj fizikailag fennmaradjon.
A gépet napenergiára kötik és robotok irányítják a folyamatokat így gyakorlatilag korlátlan ideig képes működni.
A szülés után robotok veszik el az újszülöttet, hogy a megfelelő programot lefutassák rajtuk.
Az első evolúciós program:
A teljes szellemi szabadság megmarad, itt még a kreativitást nem gátolják. Az emberek megmaradnak olyannak amilyenek voltak. Az energiatakarékos embert ekkor még csak úgy tudják elképzelni, hogy az életkort 60 évben maximalizálják. Miután az egyed leélte 60 évét, a program megsemmisíti őt.
Mivel az emberiség megmaradt fejlődőképességét további fölösleges energiapocsékolására használja és a többség nem veszi észre, hogy újból bevezethetik az oxigénfogyasztást korlátozó rendelkezéseket, kitalálják és bevezetik a második programot.
A második program
A program nem csak az élet felső határát szabályozza most már, hanem letilt minden új fejlesztést, találmányt. Az egyed, még ha eredetileg képes is lett volna új dolgok, találmányok feltalálására a program lefuttatása után semmi újat nem találhat fel, vagy fejleszthet ki. Csak konzerválhat. A természetes evolúció a mesterséges evolúcióval karöltve eljut arra a szintre, hogy belátja, nincs tovább fejlődés. Amennyiben valaki akaratlanul valami újat próbálna kitalálni, a program leblokkolná.
Ráadásul a kifogyóban lévő energiahordozók következtében az újszülötteket nem engedik rögtön be a ’földre’ hanem miután megszülettek, egy ideiglenes Gyűjtőbe kerülnek, ahol várakozniuk kell addig, amíg a kinti világban valaki meg nem hal, mert csak ezután kerülhetnek be valaki helyére, a föld energia fogyasztását ilyen módon is szabályozandó.
Amikor bevezetik az első programot, amely korlátozza az élet felső határát, - hamarabb természetesen még mindig meg lehet halni - minden születésnapi buli furcsa, bizarr szomorkás partivá alakul át, mert kiszámíthatóan egy évvel közelebb kerül az „ünnepelt” a halálhoz. Az utolsó születésnapi buli átalakul egy gyászszertartássá, ahol is a potenciális halott mondja saját magának a halotti beszédet valamilyen bizarr pózban, és pontban a program által előírt időpontban meghal.
Természetesen az igazi születésnapi buli a Gyűjtőben játszódik le, hiszen valakinek a halála jelenti a soron következő egyed tényleges megszületését, vagyis a Gyűjtő elhagyását.
A történet itt már, programozott, mesterséges korlátok között élő emberek vészesen energiaszegény világában játszódik, ahol az utak szélén oxigénmaszk automaták sorakoznak, és ahol nagyon megnő a gyilkosságok száma, mert a szülők így akarnak saját gyerekeikhez minél hamarabb hozzájutni. Erősen dramatizálja a társadalom helyzetét az a tény, hogy a kötelező evolúciós számítógép programot csak 5 éves korig lehet lefutatni, így előfordulhat, hogy valaki a Gyűjtőben hal meg.
Eljutunk az evolúció legmagasabb pontjára, ami azt mondja ki, hogy a helyzetnek megfelelő, előre programozott és beállított, mesterséges agyi működéssel térhetnek be az újszülöttek a földi térbe. Elérkezett az idő, hogy a születés önmagában nem garantálja automatikusan az élethez való jogot, vagyis a természetes evolúció másodlagos szerepkörbe kerül.
Mivel a föld energiakészletei kritikus értéket értek el, a történet végére életbe lép a harmadik program: Az emberi agy lebutítása egy olyan egyébként intelligens ember szintjére jut el, ahol az agy kreativitása szigorúan az élelem megszerzésére, a vadállatok támadásainak az elhárítására, és a fajfenntartásra korlátozódna. Az emberi érzelmek fejlődőképesek maradnak, de ha másra akarják használni az agyi kapacitásukat, a program automatikusan letilt. Az életkor felsőhatára 50
év.
A gyűjtők környékei köré folyamatosan épülnek a szentélyek templomok, vallási szertartásra alkalmas épületek. A Tudós leszármazottain keresztül figyelhetjük meg, hogy a programok, milyen világot is hoztak létre. Ők lennének a film Kohanitái!
Befejezés:
Fejlődésre nem képes, konzervált emberi állapot. Életük leginkább egy autista életéhez hasonlítható. Sőt visszafejlődött, modernizáció nélküli, autista ősemberek társadalmává válnak, amely azonban semmilyen formában nem fejlődhet tovább. Képileg ez úgy nézne ki, hogy egy vadállat levezénylését logikusan és mesterien vezetnék le értelmes szavakkal, azonban a földművelést már nem tudnák elkezdeni. A neolit forradalomra nem lenne kreativitásuk!
Tovább dramatizálná a helyzetet, hogy mivel az érzelmek fejlődését nem tiltották le, csodaszép hősköltemények születnének. Az arc megmarad mostani értelemben vett emberinek, ám a test idomul a nehéz fizikai élethez, így alakulhatnak ki olyan lények, amelyek csimpánz testűek, de XXI. századi értelmes emberfejekkel, gesztusokkal és mimikával rendelkeznek.
A képkockák itt-ott az ókori Görögországot juttatnák az eszünkbe.
A történet végére egyértelművé válik az a paradox helyzet, hogy az emberi agy mesterséges lebutítása volt az emberi faj fennmaradásának egyetlen záloga.
A föld elkezd újra benépesülni állatokkal és ősember közösségekkel, akik nem túl értelmesek, de csodálatos költeményeket szavalnak és hihetetlen pontos festményeket festenek a barlangok falára.
A film végén egy meteorit becsapódás megsemmisíti az egyébként teljesen automatizált evolúciós programozót!
Befejezés:
Miután megsemmisül a mesterséges programozó, az emberiség (az agy) újra fejlődésnek indul és a történet utolsó kockái egy mai modern amerikai városra tekintenek. Messziről minden normálisnak tűnik. Kocsik, emberek, épületek, növények.
Mielőtt mindenki hátra dőlne, és azt hinné, hogy a film csak egy rossz álom volt, az egyre közelebbi képkockákon azt vesszük észre, hogy az embereknek a mainál nagyobb a fejük, mintegy sejtetve, hogy lehet, hogy az agy kihasználatlan területére újfent szükség lehet.
A történet arra is rávilágít, hogy ebből a körforgásból nem lehet kiszakadni és a számunkra megmagyarázhatatlan prehisztorikus építmények, rajzok, mondák tulajdonképpen az evolúciók háborújának a következményei.
Az evolúciók háborúja mikor tör ki újfent?
